Tanár, pedagógiai író, költő, újságíró és szerkesztő. Bölcsészetet és teológiát Sopronban és Pozsonyban tanult, majd a berlini egyetemen filozófiai és nyelvészeti tanulmányokat folytatott. 1862-ben került a szarvasi evangélikus gimnáziumhoz tanárnak, melynek 1884-től 1908-ig igazgatója volt. Az 1862-63-as tanévben a gimnázium felsőbb osztályaihoz kapcsolva megszervezte a tanítóképzőt, amelyet 1907-ben önállósított. Az ének-zenei kultúra, a dél-alföldi kulturális élet központi alakja. A neveléstudomány minden területével foglalkozott.

Felismerte a pszichológia nagy jelentőségét a pedagógiában, már az 1870-es években a tapasztalati lélektan, valamint a gyermek- és fejlődéslélektan kérdéseivel foglalkozott. Haladó pedagógiai írásai többek között a nevelés néhány alapfogalmát, a leánynevelést, a nők társadalmi szerepének emelését, a munka pedagógiai jelentőségét érintik. Radikális demokrata nézetei érvényre jutottak társadalmi tevékenységében és publicisztikájában egyaránt.